Pax vobiscum! Béke veletek! Az evangélium szerint a feltámadt Krisztus ezekkel a szavakkal üdvözölte a tanítványokat. Mondta ezt sebzett testtel, átlyuggatott kezekkel, lábakkal, dárda által megnyitott oldallal. Ilyen helyzetben békéről szólni legalábbis érdekes. Vajon miféle békéről volt itt szó? És mit is értsünk tulajdonképpen békén?
Bevettem három rózsaszín pirulát, visszatettem a helyére a kis dobozkát. A szekrény majdnem tele van ezekkel a dobozokkal. Az első világháborúban megsebesült nagyapám csak egyetlen gyógyszert ismert, az aszpirint. Akármilyen baja volt, akármije fájt, bevett egy aszpirint, és az segített. Ma alig van ember egy életkoron túl, aki ne szedne öt-hatféle...
― Rosszabb már nem is lehetne, komám! Az az egyedüli vigaszom, hogy mindig ugyanilyen rossz volt.
Rossz sávba gördültek a kerekeink. Aki nem vezet autót, nem tudja, mit jelent ez. Háromszáz méterrel a cél előtt el kell menni ellenkező irányba, mintha hirtelen meghülyültünk volna. Mellettünk vágtatnak el gáztól durrogva a boldog, helyes irányban menő járművek, mi pedig... Előbb kellett volna észnél lenni. Még záróvonal előtt jó felé fordítani a...
Azt mondja egy lány bájos arcán az ifjúság hajnalpírjával, hogy a világ gazdasági rendszerét rövidesen totális katasztrófa fogja szétrobbantani, a valuták elvesztik értéküket, a bankok poros bútorraktárakká válnak, lépcsőiket gaz veri fel, a tőzsdék kilincse berozsdásodik, egerek telepszenek a számítógépeikbe.
Nézem a tévén az Európai Unió székházát Brüsszelben. Impozáns! Palota üvegből. Mit palota! Paloták! Egy csodaváros. Üvegfolyosók, passzázsok üvegből, olyan fényes kövezetek, hogy vakul a szem. És a nesztelenül, automatikusan nyíló üvegajtók, a káprázatos ülőbútorok színpompája! De tegnap látni lehetett a híradóban a Nemzetközi Valutaalap palotáját...
Ámde meghalt már harmincöt éves korában. Szobrokat készítettek róla, minden városban van Radnóti utca, mert jelentős magyar kötő volt. Úgy halt meg, hogy hát agyonlőtték. Nem vétett a törvény ellen, nem követett el bűntényt, nem volt bírósági tárgyalás ügyésszel és ügyvéddel, hanem egy gát tövében egyszerűen csak odaszorítottak egy fegyvercsövet a...
Mati, az indus ült az árokparton, és legeltette a kecskéjét. Az előző kecskéje lenyúzott bőrét terítette maga alá, a hátát egy fának támasztotta, nézte a kopott tájat, csenevész bokrost, távol a horizonton az időről időre végigcammogó, koszos vonatot.
A kisfiú súlyos betegséggel született. Néha leállt a lélegzése. A születésekor az orvosok figyelmeztették a szülőket, hogy ezzel a bajjal a gyerekek az egy éves kort sem szokták megélni. A család képtelen volt ebbe beletörődni. Harcot kezdtek a fiú életéért. Nem panaszkodtak, nem káromolták az Istent a csapás miatt, pedig nem lehet elmondani,...
Hogy vártam régen a tavaszt! Tavasszal naponta eltöltöttem valamennyi időt egy kertben, amely nem is volt az enyém. Volt néhány kapám, gereblyém, vásároltam magvakat, palántákat. Termeltem...