HUSZONHÁROM

Milyen lesz? Azt hiszem, az emberek többsége inkább aggódik, mint hogy bizakodna. Az emberfaj szokatlan nyíltsággal, mondhatni vállaltan rálépett a bűn útjára. Mi a bűn? Köztudott: a törvények megszegése. Azonban itt ez fontos: nem a bűntető törvénykönyvek szerinti törvényekről van itt szó! Azok néha naponta változnak. A nem változó, örök szabályokról, amelyek az emberiséget emberiséggé teszik. Találomra néhány: részvét, szolidaritás, segítőkészség, az embertárs tisztelete, szavahihetőség. De ne maradjon ki az embereket összetartó eszme, a szeretet! Hogy ez mi légyen, azt fogalmi pontossággal nem tudjuk, de érezzük. És talán a legfontosabb, amelyet a hagyomány szerint Mózes kapott közvetlenül az Úrtól "ne ölj!" Volt idő, amikor a gyilkolás nagyipari módszerekkel folyt, gondoljunk a náci gázkamrákra vagy a még hatékonyabban működő szovjet táborokra! Mindkét helyen milliókat, de tényleg milliókat fosztottak meg az élettől. Az ember fogja a fejét, szinte el sem hiszi, hogy létezett az elvetemültségnek olyan foka, amely milliók halálát eredményezte. Az egyes ember hogy juthat arra a gondolatra, hogy más egyes emberektől, akik ugyanolyanok, mint ő, elrabolhatja azt, amit nem ő adott, nem ő táplált, amire emberjogi hatósága nem terjed ki, s amihez neki az égvilágon semmi köze nincs: az életüket? Mit tud az emberről az, akinek ilyesmi megfordul a fejében? Van-e egy közembernek bátorsága ahhoz, hogy normális észjárásnak minősítse az ilyesmit? Hogyne hökkentené meg egy morbid föltételezés, hogy bizonyos koponyákban, ahol az egész emberiséget érintő legfontosabb döntések születnek, az agysejtek csodás összeműködésében valami szörnyű zűr keletkezett? Ha ez volna normális, hova jutna ember és ember közötti viszony? A szomszédok megölnék egymást.

De Hitler legalább megindokolta a rémtetteit, egész könyvet írt, hogy magyarázatot adjon (Mein Kampf, 1923). Szükségét érezte annak, hogy érthetővé tegye, amit művelni akart. A mentegetőzés faji sajátság, működik egy elnyomhatatlan erkölcsi érzék, amit tudat alatt az ember önmagára nézve is érvényesnek tekint.

Úgy látszik, ma az jött divatba, hogy bizonyos döntnökök indoklás nélkül küldik húsdarálóba az embertársaikat. Utólag aztán mondanak valamit. Téves az az érzésünk, hogy a vonat kisiklott a vágányáról? Olyan lett a világhelyzet, hogy akármi megtörténhet. A bizonytalanság az úr. Aknamező. Csoda, hogy az emberek gyötrődnek ebben a vakságban?

Az úrrá vált Bűn világában vergődünk. Lehet valami vígasztalót mondani?

Mindig. Kérdezd meg az embereket! Az anyákat, apákat, öregeket, fiatalokat. Mi a véleményük a részvétről, szeretetről. És mi a véleményük a gyilkolásról. Létezik egy emberiség. Valami stabilitás. Mi másban reménykedhetnénk?

Azért is boldog új évet!