MAI MESEVÁLTOZAT

Újsághír: Feltűnően sok a nagyszülőjét olykor csak néhány száz forint megszerzése érdekében meggyilkoló unoka Magyarországon.

- Hová mégy, Piroska?

- A nagymamához, farkas koma.

- Mit viszel, Piroska?

- Ezt a nagy baltát, farkas koma.

- De hát minek a balta, Piroska?

- Milyen naivak a farkasok! Ezzel csapom agyon a nagymamát.

- Miért csapod agyon szegény asszonyt?

- Hát te nem tudod? Ma jött meg a nyugdíja. Szükségem van pár ezresre, és ne hidd, hogy ő ezt önszántából ideadná nekem. Tudja, hogy játékautomatára kell, és valami miatt nem helyesli, ha játszom. Sajnálja tőlem azt a néhány gondtalan órát. Az öregek nem értik a fiatalokat, ez régi igazság. Most mit csináljak, mondd meg! Tudsz más megoldást? Különben is a múltkor a nagymama nagyon megsértett. Kifogásolta, hogy hupikékre festettem a hajam, és piros pöttyöket rakattam rá. Ez nekem nagyon rosszul esett. Képzeld, azt mondta, hogy ronda a hajam. Egy nagyanya! Ennyire durván képes beletaposni az unokája lelkébe.

- Megölni azért nem kellene.

- És ezt te mondod? Már a farkasok sem a régiek. Hát mondd meg őszintén: minek éljen tovább a nagymama? Mi hasznom van nekem abból? A mai világban az egyszerű megoldásokra kell törekedni. Minek tegyem ki magam újabb lelki megrázkódtatásnak? Engem nagyon le tud törni, ha a hajamat bírálják. Egészen szomorú leszek, nem tudok aludni. Csak forgolódom az ágyban, sóhajtozok. Ha egy baltacsapással meg lehet oldani, nem ez a kötelességem?

- Emlékszel, mikor régebben fonott kalácsot, friss kakaót, szamócát vittél neki itt az erdei úton?

- Épp ez az. Már akkor beteg volt, s most mégis él. Ez is nagy csalódás volt számomra. Ha egyszer egy nagymama beteg, rendesen haljon meg. Mondhatom, néha már sírok, hogy a saját nagymamám ennyire szeleburdi. Folyton csak élni akar. Engem idegesít, hogy mindenki él. Nem elég, ha én élek?

- Határozottan emlékszem, hogy régen szeretted a nagymamát. Ha megláttad, hogy ő visz haza az óvodából, a karjai közé rohantál.

- Én most is szeretem. Hidd el, ez az igazság. Engem bánt a legjobban, hogy meg kell őt ölnöm. De mit csináljak, ha nem adja ide az egész nyugdíját? Azt nem kívánhatod, hogy ne menjek el a játékterembe, és ne költsek ott el akár ötezer forintot, ha kedvem tartja. Nekem fontos a játék, ezt mindenki értse meg. Felnőtt ember vagyok, igényeim és jogaim vannak.

- És nem félsz, Piroska, hogy az apukád megver, a rendőrök meg dutyiba csukatnak, ha megölöd a nagymamát?

- Nem. Előbb-utóbb aput is meg kell ölnöm, azt hiszem. Elegem van belőle. Rendszeresen morog, mert a vadászhörcsögöm büdösít a lakásban, és a lába alatt mászkál. Mondd meg őszintén, te pártatlan vagy: tehetek én arról, hogy ez a vadászhörcsög bemászott az apám ágyába, és hajnalban a fülét harapdálta az öregnek? Azt mondta, dobjam ki azt a dögöt, vagy csomagolnak én is. Ilyet nem játszunk. A szülőnek kötelessége, hogy gondoskodjon a gyerekéről. A rendőröket meg lefizetem. Legrosszabb esetben a polgári jogok biztosához fordulok. Mint említettem, nekem is megvannak a jogaim. Ma már nem lehet packázni az emberrel.

- És mi lesz, ha most én téged - hamm! - bekaplak?

- Jaj, ne!

- Szerencséd van. Nincs étvágyam rád. Ha csak elgondolom, hogy falatozom belőled, máris a hányinger kerülget. Okádok tőled.

- 2014 -