RADNÓTI-ÉV

Idén lenne százéves.

Ámde meghalt már harmincöt éves korában. Szobrokat készítettek róla, minden városban van Radnóti utca, mert jelentős magyar kötő volt. Úgy halt meg, hogy hát agyonlőtték. Nem vétett a törvény ellen, nem követett el bűntényt, nem volt bírósági tárgyalás ügyésszel és ügyvéddel, hanem egy gát tövében egyszerűen csak odaszorítottak egy fegyvercsövet a tarkójához, és elsütötték a fegyvert. Mert nem tudott tovább menni a fogolymenettel. Teljesen tönkre volt már menve, összevérzett, elgennyesedett lába nem volt képes egy lépést sem tenni, a keze nem volt képes ételt vinni a szájhoz, a fog nem volt képes megrágni az ételt. Valószínűleg nem is volt étel számára. Győrben annyira tele volt a kórház betegekkel és sebesültekkel, hogy nem fogadták be a nyomorultat. Hát mit csináljanak? Nem hagyhatják ott az út szélén. Puska van, golyó van, lelőtték.

Létezett, de lehet, hogy ma is létezik egy olyan szabály, hogy ha a fogoly nem képes tovább menetelni, akkor agyon kell lőni. Ha ugyanis életben hagynák, ezzel biztatást adnának a többi rabnak, hogy ők is essenek össze, mintha nem tudnának menni, s ezzel a csellel elnyerhetik a szabadulást.

Sokáig azt hittük, hogy egy német fegyveres végzett vele. Egy kutató azonban addig-addig nyomozott, amíg ki nem derítette, hogy valószínűleg egy magyar katona sütötte el rá a fegyvert. Úgy érzem, inkább valami más után kutakodhatott volna a tudós. Most aztán szégyellhetjük magunkat mi, magyarok. Lelőttük az egyik legékesebb szavú poétánkat. Mert nem tudott menni.

Ott volt a zsebében egy notesz, ebbe írta utolsó verseit a fogolytáborban és a halálos menetelés közben. Eljátszom a gondolattal: mi lett volna, ha az őt kivégző katona belenyúlt volna a halott zsebébe, és megtalálta volna a noteszt. Valószínűleg beledobta volna a sárba, mint haszontalan irkafirkát. De játsszunk tovább: tegyük föl, hogy versérzékeny lett volna ez az egyenruhás. Mindig és mindenhol vannak versérzékeny emberek! Talán leült volna egy kőre, böngészte volna a tiszta írással rótt sorokat. Biztos elgondolkodott volna. Mindenki elgondolkodik néha. Remélem, fölerősödött volna a lelkifurdalása (mert naivul fölteszem, hogy aki embert öl, annak lelkifurdalása támad).

Mai fiatalabb emberek nem is értik, hogy egy teljesen politikamentes, bűntelen, széplelkű ember miként került fogolytáborba. Tulajdonképpen nem is érthető. Olyan érthetetlen, mint egy hadüzenet. Tudjuk, zsidó származású volt, ezért vitték el. Most el kéne magyarázni ezeknek a fiataloknak, hogy valójában mit is jelent az a szó, hogy zsidó. Szinte azt lehetne mondani, hogy semmit nem jelent. A Kárpát-medence genetikailag a világ egyik legkevertebb területe, nincs fajilag tiszta egyén. Radnóti ráadásul a feleségével együtt fölvette a katolikus vallást. Csak teljesen fanatikus, az őrület határán álló ember találhat valami magyarázatot arra, hogy ezt a költőt ki kellett nyírni. A valóságos magyarázat az, hogy a világ időnként megőrül. Jó lenne hinni, hogy csak időnként.

A 2009-es évet nálunk, magyaroknál Radnóti-évnek nyilvánították.

- 2009 -