SCI-FI

Azt mondja egy lány bájos arcán az ifjúság hajnalpírjával, hogy a világ gazdasági rendszerét rövidesen totális katasztrófa fogja szétrobbantani, a valuták elvesztik értéküket, a bankok poros bútorraktárakká válnak, lépcsőiket gaz veri fel, a tőzsdék kilincse berozsdásodik, egerek telepszenek a számítógépeikbe.

Átgondolom, mennyi pénz van a tárcámban. Oké, nem sok, ennyit fel tudok áldozni a katasztrófa oltárán. De azért megkérdezem a lánytól, mire alapozza félelmetes véleményét.

Kifejti, hogy a világ pénzei egyre inkább elveszik valóságos értéküket, és lassacskán egy vallásos hit tárgyaivá változnak. Az emberiség elhiszi, hogy a pénz igazi értéket képvisel, pedig már rég csak spekuláció és szélhámosság tartja életben. A melósnak a hónap végén átutalnak néhány tízezrest. Az egész hónapban rabszolga volt, szigorú tekintetek kereszttüzében húzta az igát, kénytelen elhinni, hogy a számlájára utalt pénzecske az ő munkájának tényleges ellenértéke. Ha nem hinné, értelmetlenné válna, amit csinált. Elvesztené értelmét a kora reggeli kelés, az ideges reggeli, várakozás a buszmegállónál, az egész napi igyekezet, megnyerő mosolygás a főnökre, tervezgetés az esetleges feljebbsorolással kapcsolatban. A tőzsdespekuláns pedig ezalatt az egyik pénznemet átváltja egy másikra, a másikat egy harmadikra, a harmadikat ismét az elsőre, és ebből milliárd dollár haszna lesz, annyi pénz üti a markát, amennyit a melós el sem tud képzelni.. Annyi pénz, amennyit az összes magyar munkás együttvéve sem keres. És milyen értéket adott ez a híres ember cserébe? Mit produkált? Egy szalmaszálat sem tett keresztbe. De még furcsább: a bankigazgató száz milliárdos kárt okoz a bankjának. Minden magyar embert - a csecsemőket is beleértve - tízezer forinttal megkárosít. S ő ezért nem büntetést kap, hanem nyolcmillió forint havi fizetést. Amennyit az a rabszolga jó esetben 15 év alatt kap. Hihetetlen vagyonok keletkeznek és szűnnek meg néhány telefonüzenet hatására öt perc alatt. Mitől? Senki sem érti. A pénz és a reálgazdaság egyre távolabb kerülnek egymástól, a valutarendszer nem is homokra épült, hanem egyenesen a levegőben lebeg. A felhajtó erő az emberi naívság és megszokás. Ez nem maradhat így sokáig, a nehézségi erő nem szűnt meg, billeg a csodarepülőgép, nagy pottyanás lesz.

- De mi lesz a nagy pottyanás után? - kérdezem.

- Leáll a nagy világgép. Ötszörös lakat kerül a gyárkapukra, a nagyipar egy iszonyatos roncsteleppé válik, az árkok megtelnek a rozsdás autóinkkal. Aki élni akar, visszatér a kapához. Volt már ilyen a front alatt 44-ben, 45-ben.

- A csipkés tornyú csodapaloták hölgyei kapálni fognak?

- Majd kitalálnak valamit. Van többszáz cipőjük, becserélik krumplira. Különben nemcsak a kapa tér vissza, gondolom, hanem a kőbalta is. Majd folytatódik az öldöklés, de már nem a kábítószerért, hanem a falatért.

- Szép jövő - mondom.

- Van benne szépség, nem?

- De igen. A kapa tetszene is, de a bunkó nem - jelentem ki.

A lány ajkán kellemes, huncut mosoly jelenik meg.

- Majd összefogunk.

- Igen, igen - mondtam -, különben is amíg ilyen mosolyok léteznek, nagy baj nem lehet.

- 2014 -