TÖRTÉNELMI JAVASLAT
Egy ismerősöm meséli egy ismerőséről (akit egyébként én nem ismerek):
"- Nehéz sorsú leány, álmában rendszeresen nyöszörög. Az anyja bolond. Beteg az elméje. Különböző embereket gyűlöl, gyilkossági terveket forgat a fejében. A múltkor felhívott egy tanárt, és kijelentette neki, hogy kiirtja az egész családját Aki az utcán, boltban látja, meg nem mondaná róla, hogy valami nincs rendben nála. Ha beveszi a tablettáját, teljesen normális. Az a baj, hogy nem akarja bevenni. Nincs betegségtudata. Szegény leány szinte kötéltáncot jár. Ha nem sikerül belediktálnia az anyjába a gyógyszert, az képes ádázul meggyűlölni őt, akár álmában belevágni a konyhakést a gyermeke szívébe. Esedezve, apró puszikat hintve rázogatja a pirulás dobozt. Bármilyen furcsán hangzik is: számára ez létkérdés. Az anyánál még hat az előző gyógyszeradag, semmi rendkívülit nem érez, megalázó számára a feltételezés, hogy ő csak akkor beszámítható, ha beveszi a dilibogyót. Kikéri magának, nevetve hárítja el a puszta feltételezést is."
Nekem erről az egészről az jutott eszembe, hogy talán néhány jól elhelyezett dilibogyóval meg lehetne oldani az emberiség legsúlyosabb problémáit. Már jelszavam is van: "Rakéta helyett dilibogyót!" Mert kérdezem én: kinek van itt betegségtudata? A televízió hírműsorai tele vannak síró emberekkel. Igen, sírnak az embertársak, óriásira tátott szájjal zokognak a gyerekek, törlik a szemüket a menekülő asszonyok, eltorzul a kamera előtt az őszborostás öregemberek arca, de még a kemény, meglett férfiak hangja is megcsuklik. Könnyek, könnyek, mindenütt könnyek. Ezeket a felebarátainkat elűzték az otthonukból, rongyosan, kis batyuval nekivágtak a világnak. Nagy dolog az otthon, talán a legnagyobb a világon. Egy élet munkája. "Ha nem nyithatsz be otthonodba, elbújhatsz a koporsódba."
Akinek pedig egy szavába kerülne, hogy a nagy, századvégi könnyáradat elapadjon, az arany kandeláberek között, a legjobb londoni szabó által készített ruhában feszítve, felháborodottan szidja azt, aki kifogásolni meri az ő politikáját. És az illetőnek nincs betegségtudata.
Javaslatom szerint tehát egy bizonyos, összemberiségi népszavazás alapján meghatározott időpont után így folyna le bizonyos emberek ébredése:
- Jó reggelt, Felség (vagy Elnök Úr, vagy Miniszterelnök Úr, Mein Führer stb.)!
- Jó reggelt, Jean! Hozhatja a reggelit.
- Mit hozzak, Felség?
- A szokottat.
- Tehát zsemlye, lágytojás, vaj, kaviár, gyümölcsíz, egy pohár pezsgő, fokhagymás szalonna, libamáj, dilibogyó.
- Ne tréfáljon, Jean! Az utolsó tétel szóba se essék. Nincs betegségtudatom, értse meg!
- De mint méltóztatik tudni, a Nemzetközi Pszichiátriai Alkotmánybíróság döntése alapján a legfőbb döntések meghozói kötelesek a számukra rendszeresített tablettákat naponta magukhoz venni, ugyanis a betegségtudat hiánya az ő esetükben többnyire tévedésen alapszik. Ha pediglen nem nyelik le a szóban forgó gyógyászati cikket, az a tisztségükről való lemondásnak tekinthető gesztus.
- Meggyőzött, Jean. Hozza hát a bogyót is!
Már-már jómagam is tablettára szorulok, mert ebbe tényleg bele kell őrülni. Lehet, hogy ha Hitlernek idejében felírják a szükséges gyógyszert, elmarad a második világháború? Lehet, hogy néhány adag tablettával meg lehetne oldani a világtörténelmet?
Hogy is mondja Salamon király a Bibliában? "Felette igen nagy hiábavalóság, minden hiábavalóság..." Ma úgy mondanánk: "Mi a világtörténelem? Betegségtudat hiánya bizonyos agyakban."
- 2014 -