KÉT HÚSVÉTI ÍRÁS

A VIRÁGOK BESZÉDÉRŐL

(2012)

Furcsa belegondolni, hogy a déli féltekén a természet a mi októberünknek megfelelő szakaszba lépett. Argentína déli részén már hullanak a levelek, előkerülnek az őszi felöltők. Nálunk meg tódulni kezdenek a földből a füvek, elérkezett a gyümölcsfavirágzás és az aranyeső örömteli korszaka. Az árudákban beemelik az emberek a bevásárlókocsiba a virágföld zsákját, beindul a virágkultúra, az asszonyok tömködik a cserepekbe a talaj morzsáit, a helyükre kerülnek a palánták. Sok ember nem is tudja, miféle jövőszépítés, örömgyártás folyik a házakban. Mennyire háttérbe tudnak szorulni ilyenkor a politikai kavarások! A virágok tiszta beszéde mellett jelentéktelenné válik, hogy melyik politikus melyikre mondott gyalázkodó szavakat. A nép nézi a tévét. Szenzáció: lemondott az államelnök. Egyesek ujjonganak. Győzelem! Hogy itt minek kell örülni, az nem világos. Az azonban világos, hogy megjött a tavasz, a virágok ékesszólóan közölték ezt velünk, és azt hiszem, ennek mindannyian örülünk.

Suhognak a böjti szelek, hajladoznak a fák és cserjék. A böjt utolsó napjai telnek. A keresztény világ készül megemlékezni az utolsó vacsorára és nagypénteken a barbár kivégzésre.

Egy vasárnap, Krisztus születése után 30 körül Emmaus felé ballagott két jeruzsálemi polgár, és valami titokzatos idegen csatlakozott hozzájuk. Politizáltak. Elmesélték neki ezt a minapi politikai indíttatású halálos ítéletet. A kivégzett ugyanis nem követett el semmiféle bűntényt, de az volt a baj vele, hogy túlságosan önálló gondolkodásával megosztotta a közösséget, kétségeket ébresztett a hatalom iránt. A főpapok és a "vének" úgy döntöttek, hogy elteszik az illetőt láb alól, ami ezt a két embert is felháborította. Az idegen elköszönt tőlük, mintha tovább akart volna menni, de ők unszolták: "Maradj velünk, mert esteledik, és a nap is lehanyatlott már." Hát jó, bement velük a házba, asztalhoz ültek. De mi történt ekkor? Az idegen fogta a kenyeret, megáldotta, osztani kezdte. A két ember a fejéhez kapott: rádöbbentek, hogy hiszen az idegen nem volt más, mint az, akit pénteken kivégeztek. Mire felocsúdtak, ő már el is tűnt mellőlük. Az emberek még ebben az órában visszasiettek Jeruzsálembe hírt vinni az esetről az apostoloknak, de azok már tudtak a csodáról: a Mester feltámadt. A politikai ármánykodás csúfos kudarcot vallott.

Ez volt az első húsvét vasárnap.

Az idén állítólag hűvös húsvétunk lesz. Senki nem fog feltámadni. A locsolók alighanem fázni fognak. Jó lenne, ha a földek, kertek is kapnának egy kis locsolást az égből. Az elvetett magok ugyancsak szomjaznak.

(L. A.)

SZÓVAL FÖLTÁMADÁS…

(2021)

"Föltámadt Krisztus e napon,

Alleluja, hála légyen az Istennek!"

Ma is a fülemben van a gyermekkori föltámadási körmenet éneke. Ott volt az egész falu, a sánták és bénák is. Elöl egy ministráns rázta a csengőt, lóbálták a füstölőt, ha jól emlékszem, a plébános úr maga elé tartva az aranyosan ragyogó monstranciát haladt a menet élén. Nem volt ez akármi! A házak között felvisszhangosodva gyűrűzött a tömeg éneke. Nem lehetett kívül maradni. Úgy gondolom, a jelenlevők nagy része nem kételkedett abban, hogy vagy kétezer évvel előbb egy ember tényleg fölkelt a halottas ágyról, és eltávozott.

Ma jó, ha a keresztények fele képes elhinni. Na de uraim! Többségünkben érettségiztünk, tanultunk biológiát, kémiát, tudjuk, mi a különbség az élő és az élettelen anyag között. Az élő sejt életfunkciókat gyakorol, működik, az élettelen büdösödik. És ráadásul ott van, ugye, az agy. Az élő agy ereiben vágtatnak a vérsejtek, világcsoda, amit művelnek. Ha az agy vérellátása leáll, ott a tekervények percek alatt élettelen kocsonyává válnak, nincs visszaút. De három nap?

Ha hinni akarunk a föltámadásban, el kell felejtenünk mindent, amit az iskolában tanultunk. Mégis vannak nagy természettudósok, akik nem kételkednek. Hogy van ez?

Más tudni, és más hinni. Amit tudok, azt nem szükséges hinnem is. Bőven elég, ha tudom. A hit túlvan a tudás határán. Nincs bizonyítékom, mégis elfogadom, a magamévá teszem.

Miért hisznek sokan Jézus föltámadásában? Nagyjából azért, mert elfogadják a keresztény vallást. Ez a vallás a jóságot hirdeti, a felebaráti szeretetet. Imádkozik az ellenségért, segíti a rászorulót. A Tízparancsolat alapján áll, hogy "ne ölj", "ne lopj", "ne hazudj" satöbbi. Tudja, hogy az emberek bűnre hajlók, nem tartják be ezeket a törvényeket, de hisz a bűnbocsánatban. A vallásos keresztény ember egyetért a vallása tanaival, persze többnyire a neveltetése okán. Ismeri a fiatal názáreti ácsot, Jézust, szimpatizál vele, többé-kevésbé tudomással bír a csodáiról, hogy kézrátéttel gyógyított, sőt föltámasztotta a halálból a barátját, Lázárt, bekiabált a sírboltba a négy napja halott embernek, hogy "Lázár, gyere ki", és az kijött. A vallásos ember ismeri Jézus életét, tanításait. Hajlik arra, hogy higgyen a föltámadásban. Aki vallásos, és nem hisz benne, az kelepcében van.

Na most! Amiket fentebb összeszedtem a kereszténységről, azokról bajos azt állítani, hogy rossz dolgok. Inkább jók. Neveltetésem okán én kereszténynek vallom magam. Hát akkor? Igen, hiszek a húsvét csodájában. Föltámadt. Léteznek csodák. Leteszel tavasszal egy mákszemet, és nyáron csodát láthatsz. Látva az emberiség helyzetét, az eltökélt hülyeségeket, néha úgy vélem, itt már tényleg csak a csoda segíthet.

Nos hát ennyit a föltámadásról.

Ha ezeket hatvan évvel ezelőtt leírom, nemcsak az állásomból dobtak volna ki, de lehet, hogy be is börtönöztek volna. Most legfeljebb nevetnek egyesek. Kibírom.

(L. Albin)